2012. március 28., szerda

Eszet meg Zsóti

12 kiló a hátra
bot a szájba
irány a Mátra (helyett a tolmácsi magaslatok)

2012. március 21., szerda

egy hónap


















2012. március 19., hétfő

nóbelt ide!!! (főleg a nyelvtan miatt)

újabb szuper-elméletet gyártottam
jó, mondjuk nem szuper..
és elméletnek is elég gyönge
vagyis egyáltalán nem az
azért valaminek valami
de a semminél még is csak több..

az ember alvás közben nem tudja azt, hogy Ő azt szereti csinálni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! +!!!!!!!
ha például fut az ember fia és szeret is futni, akkor azt közben tudja
de az alvás az más, csak előtte meg utána lehet tudni a szeretést
a kettő között barom nagy befolyásolhatatlanság meg felfoghatatlanság van a köbön...csinálás tekintetében meg végképp nincs sok beleszólás...csinálódik magától az alvasztás folyamata

2012. március 17., szombat

közel vagyok a láthatatlansághoz
de nem látom, hogy ez hová vezet

2012. március 16., péntek

..táncolnak

itt a tavasz, muzsikál
itt a tavasz, áll a bál
öregek és fiatalok éppen úgy, mint hajdanán..

Zsölié

eme névhez kellett:
- egy üvegnyi, sokak által megnyalt pálinka koncentrikus lüktetése
- egy kellemesen szentimentális este a dejtári nádak által közrezárt promenádon
- némi halk esti csicsergés és duruzsolás
- ismerőssé vált ismeretlenek a cívisvárosból
- a tűz, melynek nyári miriádjában némán elpusztult két horgász szék a szél közjátékának jóvoltából
- egy fából és egyéb anyagokból hanyagul, de ellentmondást nem tűrő stabilitással összeeszkábált kvártély
- a frivol itókától meg-meg bicsakló nyelv
- és Zselé, mint becenév

az új keresztség realizálódása csak a másnapi szeparé félhomályában történt meg nem kis meglepetés kíséretében..
Konyhás által megszólítottan többször körbefordítottam a fejem a nyakamon kérdőn, de nyilván hamar megbarátkoztam magammal és friss nevemmel néhány kitűnő, új cimbora társaságában a frissen csapolt oldószer hatására

2012. március 15., csütörtök

felnőttnek születtem
haladok a gyermekkorom irányába

2012. március 14., szerda

co nomment

azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha Alanis Morissette összes dalát - beleértve azt is, amelyiken magyarul próbálkozik - lejátszanánk egy időben és térben egyszerre

ad 1. nagyon remek, hogy ilyen gondolataim vannak

ad 2. szerintem olyan időtorzulás lépne életbe a tér egy pontján vagy kettőn - itt még sántít a hipotézis - kábé ebéd körül, vagy kicsivel utána, hogy minden valószínűség szerint megnyílna a negyedik dimenzió egy hatalmas adidas táska formájában, ennek okán aztán megjelenne a falon lógó epiphone gitár előtt nem sokkal egy fekete lyuk visszaigazolván a húrelmélet valódiságát, de mondjuk egy női énekes lévén nyilván inkább piros lenne. Ez a lik a rokon likkal ellentétben nem beszívna önnönmagába, hanem elfújna egy képzeletbeli koordinátarendszer visszakunkorodott széle felé, miközben az idő szilánkjai itt-ott összekaristolnák az arcom szőrrel nem borított részét, főleg a magyar dal ritmusára. És a katicabogarak - többnyire az ámerikai sokpettyesek - elkezdenék legelni a lehulló vércseppek dallamoktól átitatott tér-idő struktúrájából kilógó "y" kromoszómákat. Ekkor a szárnyam segítségével visszaevickélnék az ősrobbanásig .. a napszél miatt sajnos csak féloldalazva. A hallásom annyira átformálódna, hogy annak segítségével más gondolatait tudnám táplálék formájában magamhoz venni és a számon keresztül szivárványt szublimálnék endoterm folyamatok közepette.

ad. 3 nagyon remek, hogy ilyen gondolataim vannak

megyek elaludni
vagy megyek fölkelni
vagy fölaludni?!
vagy elkelni!?

2012. március 12., hétfő

csak

Szergej:
néha visszatérsz
és akaratom, védekezésem ellenére gyomorszájon rúgsz
pedig már nem kellene
már elég!
már..
levegőt akarok venni!
miért?


Irina:
nem vagy
soha nem is voltál
miért válaszolok, ha nem is volt kérdés?
miért szólok, ha nincs is kinek?
miért a miért?

köszöntőféleség

Ma egy barátomtól hallottam (ajándékba kaptam) egy elég jól hangzó bölcsességet, amit valójában én is így gondoltam/ok, csak ama előbbi fontos tulajdonság szűkében nem fogalmazódott meg ilyen nyíltan és kristálytisztán bennem, csak lappangott illetve inkább másképp', talán kacifántosabban és szétszórtan volt jelen.
De most összerakódott!
Ugyan nem hatalmazott fel arra, hogy bárkinek is tovább adjam, de mivel érdemes és ajánlatos elgondolkodni ennek a néhány szónak a tartalmán, talán megbocsátható..

"Két ember létezik. Az egyik magáról beszél. A másik a világról beszél.
Az előbbi akkor is magáról beszél, amikor a világról beszél. Az utóbbi akkor is a világról beszél, amikor magáról beszél."

Két világnézet, felfogás, viszony, attitűd ... mégis milliárd fényévnyi a távolság közöttük. (értéktelen-értékes)

Annyira zseniálisnak érzem az idézetet, hogy azt gondolom, támadhatatlan.
Nem lehet rásütni, hogy sarkosan fogalmaz, vagy hogy szélsőségekben vázolja az emberi személyiséget.
Van, amit nem lehet árnyalni.
Van, ami nem ismer fokozatokat.
Van, ami yin és yang ... igen és nem ... férfi és nő ... jó és rossz ... ég és föld ... fényesség és sötétség ... és nincs alternatíva! Nem kell, hogy legyen!
Nem véletlen az ellentét-pár! És az sem, hogy nincs az egyik a másik nélkül! És, hogy ütköznek és harcolnak ... az örök időkig!
Felszín a tartalom ellen! Még is egyensúly van! És egység!
Paradoxon!!!!

Isten éltessen Csóri Miklós, barátom, tanárom! :)

2012. március 8., csütörtök

nagy bumm után szabadon

eszembe jutott "thedayisdoneimhavingfun"
aztán eszembe jutott az "első másodperc", ami már lassan két éve készülődik (persze ekkora időintevallumhoz idő kell meg tér meg a végtelen felfogásához szükséges agysejtvegyület többlet)
és persze Csemniczky mikro- és makrokozmosza (a maga pszeudó és valós állatságával)
..a két fotó motivációja is árulkodó

most az univerzumot járom!

...be kéne már fejezni a képet!

anti-aurora borealis - ha már napkitörés

2012. március 6., kedd