sokkal rosszabb érzés egy pillanat erejéig elhinni egy álomról, hogy valóra válhat, mint örökké megvalósulatlannak tudni azt..
..mert az az egy másodperc már veszíteni valót hagy maga után: hacsak egy érzés szempillantásnyi illúzióját is..
..és az már valami
a parányi idő viszont nem engedi azt átélni, még megízlelni sem
csak a veszteség és a "mi lett volna ha" kegyetlen érzését hagyja az álmodozó baromra
2012. február 27., hétfő
2012. február 23., csütörtök
óda a behemótra fölfúvódott, vöröstekintetű únióhoz
álláspontom egyszerű
egy hírhedt hazug árnyékában élni nem túl nagyszerű
forró vattacukor lavinája nagy gyomrából előtörhet
s én kővé dermedt tekintettel végezem be életemet
egy hírhedt hazug árnyékában élni nem túl nagyszerű
forró vattacukor lavinája nagy gyomrából előtörhet
s én kővé dermedt tekintettel végezem be életemet
2012. február 22., szerda
átváltoztam
tegnap telihold volt
sajnos megéreztem
sajnos nem jól
sajnos a holdnak tulajdonítottam a "nemjó"-t
közben pedig nem is hiszek az ilyenekben ... szerencsére
akkor viszont csak szimplán sajnos
melyik a rosszabb?
de már csökken
mi is?
sajnos megéreztem
sajnos nem jól
sajnos a holdnak tulajdonítottam a "nemjó"-t
közben pedig nem is hiszek az ilyenekben ... szerencsére
akkor viszont csak szimplán sajnos
melyik a rosszabb?
de már csökken
mi is?
2012. február 21., kedd
alkalmazkodás!?
ha hirtelen kell válaszolni, akkor:
- mindig és egyfolytában és persze és jóhogy, naná
- de máskülönben meg (paradoxon) lehetetlen, nem valós és különben is, á-áááááá, soha, egy nagy túrót
nehéz feloldani ezt az egyszerre jelenlévő, mégis logikusnak és jogosnak tűnő kettősséget, mely valószínűleg minden emberben benne leledzik látható vagy rejtőzködő módon, és minden gondolkodni merészelőben felvetődik, mint dilemma minimum az ellentmondás okán
nehéz már csak azért is, mert a fenti reakciónál jóval árnyaltabb és cizelláltabb válaszok is léteznek, amik helyzet és alkalomfüggők is ráadásul.
az azonnali válaszok átgondolása után persze elkezdenek özönleni a gondolati absztrakciók, miközben, ha nem is teljesen igaz, de többnyire valós megállapítás az, hogy az alkalmazkodás, mint valamiféle érzelmi akció nélkülöz minden logikát
persze meg lehet közelíteni teológiai szempontból is a "problémát", de ahhoz viszont apró, jelentéktelen, áttetsző pontnak érzi magát az ember, miközben valójában igen jó irányból igyekszik hozzáférkőzni a megoldáshoz és sejteni is véli azt
alkalmazkodni kell az alkalmazkodás alkalmazásához és megfelelő időben történő helyes értelmezéséhez és kivitelezéséhez...de ez meg már valamiféle szuperelmélet, mint a relativitás meg a kvantum együtt hatszor kifordítva és vissza, mindez a reciprokával gyökalávonva a kettesszámrendszerben kizárólag plazma halmazállapotban és ha lehet mezítláb, de mindenképpen zsíroskenyérrel a kézben
talán ennyire mégsem kéne...
- mindig és egyfolytában és persze és jóhogy, naná
- de máskülönben meg (paradoxon) lehetetlen, nem valós és különben is, á-áááááá, soha, egy nagy túrót
nehéz feloldani ezt az egyszerre jelenlévő, mégis logikusnak és jogosnak tűnő kettősséget, mely valószínűleg minden emberben benne leledzik látható vagy rejtőzködő módon, és minden gondolkodni merészelőben felvetődik, mint dilemma minimum az ellentmondás okán
nehéz már csak azért is, mert a fenti reakciónál jóval árnyaltabb és cizelláltabb válaszok is léteznek, amik helyzet és alkalomfüggők is ráadásul.
az azonnali válaszok átgondolása után persze elkezdenek özönleni a gondolati absztrakciók, miközben, ha nem is teljesen igaz, de többnyire valós megállapítás az, hogy az alkalmazkodás, mint valamiféle érzelmi akció nélkülöz minden logikát
persze meg lehet közelíteni teológiai szempontból is a "problémát", de ahhoz viszont apró, jelentéktelen, áttetsző pontnak érzi magát az ember, miközben valójában igen jó irányból igyekszik hozzáférkőzni a megoldáshoz és sejteni is véli azt
alkalmazkodni kell az alkalmazkodás alkalmazásához és megfelelő időben történő helyes értelmezéséhez és kivitelezéséhez...de ez meg már valamiféle szuperelmélet, mint a relativitás meg a kvantum együtt hatszor kifordítva és vissza, mindez a reciprokával gyökalávonva a kettesszámrendszerben kizárólag plazma halmazállapotban és ha lehet mezítláb, de mindenképpen zsíroskenyérrel a kézben
talán ennyire mégsem kéne...
2012. február 20., hétfő
tizenkétszer ütött
Szergej:
az őrületbe hajszol..!!!
mikor a déli harang szól
kérdem: haragszol?
Irina:
megígérted hétfőre
lesz metafora két főre
ezért vonlak Téged kérdőre
az őrületbe hajszol..!!!
mikor a déli harang szól
kérdem: haragszol?
Irina:
megígérted hétfőre
lesz metafora két főre
ezért vonlak Téged kérdőre
2012. február 15., szerda
2012. február 14., kedd
káoszelmélet
első verzió
egy szerelmi bárbaj kendőzetlen feszültségében
a megtanult válaszok, most szárnycsapkodva vetélnek el!
(vagyis a látható erejű összeérintkezés tétova árnyékában puhulni látszik az a szemrebbenés, melyben az akaratlanság diadalmaskodó ereje ártatlanul a zsibbadás kényszerű vádjától szabadul)
második verzió
volt, hogy engem rossz kurvának titulált
vélekedett mélyen egy volt prostituált
s bár ez így igaz - tette hozzá nyomban
megtörölvén száját elment jobbra gyorsan
per verzió
...
per verzió
...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)