megjósolható pár rizsből
megérkezvén Párizsból
egymás elé járuljunk
a lábujjunk alábújjunk
2014. január 31., péntek
ma ezek
- elég mulatságos az a pillanat, amikor egy illető megy az utcán és gondolataiba mélyedve elmosolyodik, aztán hirtelen ráeszmél önmagára, a valóságra és próbálja kordában tartani a mosoly-nemmosoly állapotot
- túrórudi evés közben rájöttem, nem vagyok statikus, kőbevésett, merev entitás
- ha egy jó objektív és egy futócipő között kellene választanom, akkor én az olimpiára való elutazásra voksolnék
- túrórudi evés közben rájöttem, nem vagyok statikus, kőbevésett, merev entitás
- ha egy jó objektív és egy futócipő között kellene választanom, akkor én az olimpiára való elutazásra voksolnék
2014. január 29., szerda
2014. január 28., kedd
- Mi ez, egy galamb??! Nem-nem, nem-nem! Várj..várjál,
nem-nem!
Ez egy kőőszáli sas!!!
Rárepül a sparheltre és menten lángra kap. A baba ezt látván
kiugrik a rácsos ágyából, hogy megmentse a királyi állatot. A sas azonban félre
érti..agressziónak véli, és csőrébe ragadja a csecsemőt. Eközben a csapból
zuhogó víz elönti a lakást. Baba és madár még mindig lángokban..a csőre mint
halálos bilincs. Belezuhannak az áradó vízbe és elnyeli Őket az örrvény.
- Hűűű, de bánni fogod, ha mindez igaz!
2014. január 26., vasárnap
Benedictus jel
vízválasztó..
válaszút..
elérkezett
elérkezett a pont, választani kell
profán vagy szakrális
válaszút..
elérkezett
elérkezett a pont, választani kell
profán vagy szakrális
2014. január 24., péntek
Tornay
„..az ember azért
van, hogy alkotva éljen..”
..vallotta tömören és egyszerűen, de teljes meggyőződésből a hargitai ember, Tornay Endre András, Munkácsy-díjas szobrászművész.
Régi klisének számít művészi berkekben az az állítás, hogy a műalkotást a befogadó teszi igazán élővé, az aki párbeszédbe elegyedik azzal, amit az alkotó létrehozott.
Nos, Tornay, a tizenhárom gyermekes zetelaki családból származó szobrász gyanús alak volt. Gyanúsan és magabiztosan átlépett ezen az ingatag elméleten! Miért? Azért mert az alkotásai fenemód szószátyárak, elébe rohannak az embernek, nem hagyják szóhoz jutni, sőt árad belőlük az életszeretet. A befogadó első blikkre megtorpan, aztán elégedetten csettint egyet, jóleső és ismerős érzés tölti el. Harmóniába kerül a mű és a szemlélő, hogy végül egy örök barátságban oldódjanak föl. Íme! Az alkotás élővé tette az embert!
Figyeljük csak meg! Örökösen fecsegő művek! Ééés. A szavakkal módjával bánó szép szál hargitai ember. Micsoda ellentmondás! És még sem az! Hiszen Ők egyek! Egy közös harmónia!
Mi jellemezi az alkotott teremtményeket?!
Ha csak néhány jelzős szerkezetű mondatfoszlánnyal kellene körülírni, akkor az így hangzana:
természetes, szinte a megmunkálatlanság képzetét keltő karcsú testek kavalkádja…aszimmetrikusan elhelyezett, megdőlt fakeresztek…míves kisplasztikák…gyönyörűen letisztult formavilág...jelszerű, emblematikus alakok...kezdetben mélybarna, sötét tónusok, majd később kiszínesedő gazdagság…játékos, humoros ácsolatok a térben…a népművészetből és modern képzőművészetből összeforrt formavilág…
és lehetne folytatni tovább a sort.
Na de mi jellemezte az alkotót?
Neki csupán egy priccsre volt szüksége, hogy lehajthassa a fejét. És rengeteg bronzra, kőre, fára, hogy azokkal viaskodhasson, alázatosan, nem legyőzve azokat. És ételre. – De vigyázzatok! – mondta – , mert sokat eszem.
Ő és iparművész felesége, Tornay Julianna jelenléte meghatározó volt városunk művészeti életében. Szerény, bölcs és nagy tudású művész volt, szeretetteljes természetének köszönhetően jó kapcsolatot ápolt a város művészeivel (Szederkényi, Csemniczky, Jánossy, Farkas), de „remete lelke” igényelte a tágas teret, az elvonult magányt.
A saját maga teremtette formavilág mellett mindvégig következetesen kitartott, ezek a tornay-s motívumok a maguk egzakt és stilizált módján minden alkotáson nyomon követhetők.
A többször megjelenő szimbólumok az alkotójukról vallanak: A madár alak, mint a korláttalan létezés és a Teremtő által támogatott tiszta, szabad akarat archaikus jelképe, a ház analógiája, mint a meghittség, a valahová tartozás kifejezője.
Hiszem és tudom, hogy nálunk, Gyarmaton majd később Kőszegen beteljesedtek ezek a különleges formákban megjelenített álmok.
Köszönjük a jó Istennek, hogy idevezette Őt közénk, hogy általa Palócföldre is eljutott az oly’ kedves székely emberiesség és habitus! Bár sokan nem ismerhettük Őt személyesen, de a roppant gazdag életműve, munkásságának jelentős irodalma, alkotásainak Róla alkotott képe egy végtelenül szerethető embert formáznak meg számunkra, nem fából, nem kőből, de lélekben!
Most, 6 évvel halála után végleg magunk közé fogadjuk Őt, Endrét, a hargitai embert.
A Horváth Endre Díj a legalkalmasabbat illeti.

..vallotta tömören és egyszerűen, de teljes meggyőződésből a hargitai ember, Tornay Endre András, Munkácsy-díjas szobrászművész.
Régi klisének számít művészi berkekben az az állítás, hogy a műalkotást a befogadó teszi igazán élővé, az aki párbeszédbe elegyedik azzal, amit az alkotó létrehozott.
Nos, Tornay, a tizenhárom gyermekes zetelaki családból származó szobrász gyanús alak volt. Gyanúsan és magabiztosan átlépett ezen az ingatag elméleten! Miért? Azért mert az alkotásai fenemód szószátyárak, elébe rohannak az embernek, nem hagyják szóhoz jutni, sőt árad belőlük az életszeretet. A befogadó első blikkre megtorpan, aztán elégedetten csettint egyet, jóleső és ismerős érzés tölti el. Harmóniába kerül a mű és a szemlélő, hogy végül egy örök barátságban oldódjanak föl. Íme! Az alkotás élővé tette az embert!
Figyeljük csak meg! Örökösen fecsegő művek! Ééés. A szavakkal módjával bánó szép szál hargitai ember. Micsoda ellentmondás! És még sem az! Hiszen Ők egyek! Egy közös harmónia!
Mi jellemezi az alkotott teremtményeket?!
Ha csak néhány jelzős szerkezetű mondatfoszlánnyal kellene körülírni, akkor az így hangzana:
természetes, szinte a megmunkálatlanság képzetét keltő karcsú testek kavalkádja…aszimmetrikusan elhelyezett, megdőlt fakeresztek…míves kisplasztikák…gyönyörűen letisztult formavilág...jelszerű, emblematikus alakok...kezdetben mélybarna, sötét tónusok, majd később kiszínesedő gazdagság…játékos, humoros ácsolatok a térben…a népművészetből és modern képzőművészetből összeforrt formavilág…
és lehetne folytatni tovább a sort.
Na de mi jellemezte az alkotót?
Neki csupán egy priccsre volt szüksége, hogy lehajthassa a fejét. És rengeteg bronzra, kőre, fára, hogy azokkal viaskodhasson, alázatosan, nem legyőzve azokat. És ételre. – De vigyázzatok! – mondta – , mert sokat eszem.
Ő és iparművész felesége, Tornay Julianna jelenléte meghatározó volt városunk művészeti életében. Szerény, bölcs és nagy tudású művész volt, szeretetteljes természetének köszönhetően jó kapcsolatot ápolt a város művészeivel (Szederkényi, Csemniczky, Jánossy, Farkas), de „remete lelke” igényelte a tágas teret, az elvonult magányt.
A saját maga teremtette formavilág mellett mindvégig következetesen kitartott, ezek a tornay-s motívumok a maguk egzakt és stilizált módján minden alkotáson nyomon követhetők.
A többször megjelenő szimbólumok az alkotójukról vallanak: A madár alak, mint a korláttalan létezés és a Teremtő által támogatott tiszta, szabad akarat archaikus jelképe, a ház analógiája, mint a meghittség, a valahová tartozás kifejezője.
Hiszem és tudom, hogy nálunk, Gyarmaton majd később Kőszegen beteljesedtek ezek a különleges formákban megjelenített álmok.
Köszönjük a jó Istennek, hogy idevezette Őt közénk, hogy általa Palócföldre is eljutott az oly’ kedves székely emberiesség és habitus! Bár sokan nem ismerhettük Őt személyesen, de a roppant gazdag életműve, munkásságának jelentős irodalma, alkotásainak Róla alkotott képe egy végtelenül szerethető embert formáznak meg számunkra, nem fából, nem kőből, de lélekben!
Most, 6 évvel halála után végleg magunk közé fogadjuk Őt, Endrét, a hargitai embert.
A Horváth Endre Díj a legalkalmasabbat illeti.

2014. január 23., csütörtök
szűrt reál
..a hátam mögött sétáló leánykák furcsán beszélgettek.
Jó darabig azt hittem, hogy a kabátzsebemből jön a hang!
Jó darabig azt hittem, hogy a kabátzsebemből jön a hang!
2014. január 22., szerda
2014. január 21., kedd
dilemma
most vagy az van, hogy palackkal a hátamon túl gyorsan emelkedtem fölfelé 40 méter mélységből
vagy csak simán ki van száradva a bőröm
vagy csak simán ki van száradva a bőröm
2014. január 20., hétfő
konstelláció
a házak között kivirágzott a pitypangasztal (nem ez a dolga)
szerva itt és csere ott
dobban itt és dobban ott
..
lepattant és ott hagyott
- azért az szerfölött szomorú, hogy néha minden szervem szív -
eszem semmi, fogd meg jól
pattogásig feszült húr..
..
pitypong
szerva itt és csere ott
dobban itt és dobban ott
..
lepattant és ott hagyott
- azért az szerfölött szomorú, hogy néha minden szervem szív -
eszem semmi, fogd meg jól
pattogásig feszült húr..
..
pitypong
2014. január 15., szerda
Ez a szerelem. Nem hagy el sohasem. Tiszta, mint a jég, csak nekem szép.
eddig még nem, de most igen
soha sem hittem volna
illetve nem is gondoltam rá, pedig teljesen kézenfekvő
kényszerem sem volt
és hogy most még is, az sem tudatos
egyszer csak megtörtént
miért most?
pedig mindig kínálkozott
ma tusolás közben életemben először ittam a zuhanyrózsából kifolyó vízből
2014. január 14., kedd
proton-elektron-neutron
nem tudom, mit jelent az ágyon ülve fogat mosni Chopin zenéjére
remélem nem a jégkorszak kezdetét
viszont az előjáték gyanús
pedig megpihennék..két 'egyedül' közt legalább
remélem nem a jégkorszak kezdetét
viszont az előjáték gyanús
pedig megpihennék..két 'egyedül' közt legalább
2014. január 10., péntek
jack
játszom
csudák ezek a szerkezetek
a nemtudás francokat sem számít
nem tanulok
az már elmúlt
fölfedezek
ez a későnérés egyik szuper mellékterméke
mostanában csőstül jön
más-más formában
elég jó illata van ezeknek az érzéseknek
énkapcsolati tréner
csudák ezek a szerkezetek
a nemtudás francokat sem számít
nem tanulok
az már elmúlt
fölfedezek
ez a későnérés egyik szuper mellékterméke
mostanában csőstül jön
más-más formában
elég jó illata van ezeknek az érzéseknek
énkapcsolati tréner
2014. január 9., csütörtök
2014. január 3., péntek
2014. január 1., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)













.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
