Most épp' a nemlétező nyelvtudásom (un petit peu) és a régen volt francia zenei imádatom jött elő.
Előcsalogatódott. Inkább.
Nem volt szándékos.
Nem is rajtam múlt.
De jó, hogy így alakult.
Karácsony.
Kapcsolás.
Gyertya fel. Sanzon be. Agy ki. És főleg az érzések le.
Na, ez utóbbi elég érdekes lenne az előbbi felhozatal fényében totális önkontrol híján.
Úgyhogy nem erőlködöm. Inkább finoman irányítok. Irányítgatok.
Bár jó lenne, ha néha nem kellene érezni, mert hogy nem mindig érdemes, de persze a dallamok nem engednek ellentmondást. Így marad a félig sodródásos állapot. És amíg elhiszem, hogy bármi közöm van a gondolatok és érzések helyes irányba való, sajátkezű terelgetéséhez, addig jó. Így előfordulhat az a csuda, hogy észre sem veszem és a világ végére sodor a hullám. Nem mintha bánnám. Távolról is jó szemlélődni.
Más szemszög - más felfogás - más következtetés. És mindjárt optimistább az ember.
Felfedezést tettem. Mint ahogyan az utóbbi időben többször is. Ezek egész' emberes lökéseket tudnak adni, amik természetesen ellentétes irányúak a visszahúzó erőkkel szemben, 'melyek akaratlanul és főleg álom szinten jól pofán tudnak ám vágni néha-néha, főleg így a hosszú idő óta első szabad karácsony idején. Na de a lapockatájéki lökések erősebbek. És elég határozottak.
Sanzon. Régi-új kontinens! Mindig is a magaménak tudtam, azonosultam vele, csak elkallódott, elveszett, elrejtették előlem. Így dupla az öröm. Mert újabb darab 'én' került vissza hozzám. Lassan kirakosgatom magam.
Igazából egyszerű a receptem. Bárhol, bármikor előállítható vagyok.
Végy egy nagy üstöt (úgy egyhetvennyolc magast), hajíts bele egy nagy szedőkanál szentimentalizmust (a legjobb fajtából), egy csipet titkos összetevőt, a jazz és a sanzon gyümölcsének velejét, egy hatamas adag elvakult és feltétel nélküli kötődést, tíz tonna álomport, 6 inch lelkesedést, egy ír manó vörös hajszálát, két rőf felfedezési és megújulási kényszert (utóbbi Főnix tollal helyettesíthető), egy púpozott evőkanálnyi bizakodást és derűlátást, végtelen mennyiségű, ingadozástól sem mentes hitet, megbánt bűnök és rossz döntések garmadát, türelmet és empátiát (semennyi nem elég), két marok ellentmondást, egy szekérderéknyi lustaságot és tétovaságot, nem kevés iróniát (főleg 'ön' márkájút), egy kalapnyi konzervativizmust és liberalizmust az egyensúly kedvéért, észrevehetetlen mennyiségű rejtőzködést, csillió atomnyi érdeklődést, egy kehely ehetetlen elemet, melyek nem kellenek (csupa E betű, fúj), egy szempillantásnyi szürreális illóolajat (mely csak füllel érzékelhető) és két tábla egészmogyorós étcsokoládát.
Et voilá!
(ízlés szerint répa, retek, mogyoró, plusz a mondóka végi ritkán rikkantó jól átsütve)
Ha valakinek sikerült kifőzni és mondjuk női formába önteni, az szóljon. Lehet, hogy érdekel!
Szívesen csacsognék magammal.
