Minden részlete, minden porcikája, minden egyes Vele eltöltött pillanat gyönyörködtet.
Fura, de közelében képes vagyok akár órákon átívelő merengésre, gondolkodásra is…az ekkor születő gondolatok kristálytiszták és nagyon ösztönzők számomra.
Hiányával az egyedüllét sem magány…ilyenkor valami sejtelem lengi be a teret és az időt. Körbefog. Bár ha akarom, elereszt. De azt mindenképp érezteti, hogy része vagyok az egésznek. Kettőnk egészének.
Hangulatot ad. Ami olykor vidám, olykor kellemesen melankólikus, de lehet vadul tomboló vagy absztrakt is.
Lénye lüktet. Vibrál. Hullámzik. Improvizál. Reagál. Szeszélyes.
Csukott szemmel is látom Őt. Milliónyi és milliónyi az érzés, az ütem, a szín, az íz, az illat, a kép Róla.
Megismételhetetlen és örök. Végtelen és változatos.
Van, hogy megérinthetetlen és előttem lebeg. Van, hogy karon ragad és kirepít az atmoszféra legfelső, épphogy lélegezhető részére.
Akaratlanul is vonzza a tekintetem! Néha szőke vagy barna, nem is tudom, máskor fekete vagy vörös…de a lényeg, hogy mindig természetes.
A valós és pszeudó lét minden spektrumát felhasználja, hogy eljusson legbensőmhöz, és kivétel nélkül sikerül is Neki.
Azt kell, hogy mondjam: minden hibája ellenére tökéletes.
A külvilág bennem felerősödött fals rezonanciáit ujjának egyetlen csettintésével is képes megváltoztatni. Általa harmóniában vagyok önmagammal.
Lelkivilága olyannyira változatos és sokszínű, hogy igazán fel sem foghatom, egy egész univerzumot rejt, ami a végtelenbe tágul.
Örülök, hogy létezel, jazz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.