egy vörösre festett négykerekű olajszag szalad velem az úton a semmibe
a levegő nélküli tüdőm - kénytelenül - a szememen keresztül lélegzi az erdő tiszta ízét
kétórányi vizuális vegetálás
nyugodt szemlélődés
levegő utáni kapkodás
mozdulatlanul változó helyzetem az elmosódó térben szinte elvész
fejem jobbra fordítom
belül ugyan szúrós sötét van, de érzem a külvilág szívének dobbanását a bőrömön
egy soha megnemtörtént érzés próbál újra előtörni
...
itt vagyok, még is máshol járok
tiszta tüdőből némán kiabálok
testem csecsemőpózban zsibbad a műbőrülések műbörtönében
gondolataim a gravitációval küzdenek
mellettem egy másmilyen lelkű lény másmilyen lelket áraszt
szeretnék együtt-érezni, együtt-érteni
de a tényt lassan felváltja a fikció, bebábozódom
utolsó mosoly
a távoli horizonton elnyúló naplemente hangja folymatosan duruzsol a fülembe, mintha soha nem akarna elmúlni
végül átkarolom magam és eldőlök a világ tetején
lassan siklom lefelé a lejtőn, szemem lecsukódik
most nincs ellenség, csak édes levegő és melegség
bár az idő mosolya megfagyott szoborként tüntetőleg a verem szélén egyensúlyoz
de boldog leheletem körülvesz, szám széle megcsillan
a négy kerék zaklatottan visz tovább a semmibe
mellettem egy másmilyen gondolatú lény másmilyen gondolatot áraszt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.