vannak pillanatok

amikor a dolgok a saját medrükben folynak
amikor az ember harmóniában van önmagával
amikor egy hétköznapi dolog csodaként hatva mosolyt csal az arcra, vagy éppen elmélyülten vonzza a tekintetet
amikor egy régi, fájó emlék felszabadult megbékéléssé csitul vagy gondolatban újra átélve sem okoz már semmilyen veszteséget
amikor az úton járva megszólal az a várva-várt dallam, ami az adott lelkiállapot hű tükrözője
amikor egy átélt, csodálatos élmény csúcspontján megállva, annak sepia lenyomatában érzi magát az ember az idők végezetéig megörökítve
amikor érdek nélküli, őszinte közelséget kap elvárás nélkül
amikor egyazon húr pendül meg két különböző személyiségben, vagy a félszavak és gesztusok sem hatnak elvonatkoztatott, semmitmondó vagy éppen értelmetlen absztrakcióknak
amikor az okoskodás hangzavarát túlordítja a bölcs csöndesség
..

ezeken kívül persze van más is!