Summa

Menedék

Szergej:

Van, hogy az ember a legártatlanabb pillanataiban, a legönzetlenebb érzéseivel is elviselhetetlen terheket tesz a másik vállára
Nem tudatos ez
Nem is szándékolt..
Maga az érzés őszinte és tiszta
De a váratlan vagy önfeled boldogság el tud vinni egy olyan irányába, ami picit önzőnek tűnhet
..amely elfedi azt, hogy a másik másképp viszonyul
Rossz, ha magamból kiindulva viszonyulok a másikhoz
Mert Ő nem Én. Miként Én sem vagyok a másik

A jól átélt és kimondott érzések ördögi módon nyomasztó teherré tudnak válni
A menedékből, a nyugodt megélésből így lesz ugyan az a gyötrő érzés, ami elől menekül a másik
Végül senki nem jár jól


Irina:

türelem kellett volna
és több figyelem
és kevesebb "te"
és csak hagyni és nem kimondani..
és Menedéknek maradni

Újra ISZN

szív-szó

Szergej:

Nagyon nehéz elengedni a "hiányzol" és a "szeretlek" szavakat
Folyton a szívben duruzsolnak
Azon a hangon, amin kimondattak
Lehetetlen feledni

Olyan, mintha azt kérnék, többé ne lélegezzek

Nem tudom, melyik nehezebb:
..nem kimondani vagy nem hallani többé?


Irina:

Nem figyeltél jó
De tudom, boldog voltál

Falak

Szergej:

Falakat épít az álmodozó

Egyre inkább elhiszi: egy szív-embernek többnyire hálátlan vagy kivitelezhetetlen szerep jut az életben

Nem tud az ideális- vagy a megálmodott lény lenni

Ezért semmi esélye

Semmi esélye nincs boldognak lenni

Mások eljátszott és levetett lehetőségeit Neki kellene felülmúlni, kipótolni

"De én nem vagyok a másik" - könnyezi
Ő, "csak" ő! Kizárólag ő! Tisztán ő!
Hibái vannak, bűnei és botlásai, de talán azokkal is elfogadható. Talán.

De csak a hasonlító vagy pótló szerep jut Neki

Akit méricskélni lehet, kell

..ideig-óráig használni

Aztán mint a "nyilvánvalóan-nemlétező-idea" be nem teljesítőjét össze lehet gyűrni, akár magyarázat nélkül is

Elhajítani sem kell, csak hagyni a meggyűrt állapotában

Mit vétett? Csak elkezdte szeretni a nem tökéletest, a másmilyent.

Nem az egyformák egészítik ki egymást
Miként a mágnes sem ugyanazt a pólust vonzza

Ő nem lehet más csak egy garantáltan rosszul szereplő, megismerésre nem méltó, összegyűrt gombóc

Esély és bizonyítás nélküli állapot ez

"Úgy is kisimul majd idővel" - mondják a szuper filmek, reklámok, magazinok, a naívak úton-útfélen

Micsoda felelősségmentes alibi ez!

Az álmodozó persze gombóc marad
Mert az a valóság

A sebeket senki nem látja két gyűrődés között

Gyűrött falakat épít az álmodozó

Neki csak mellékszerep jut

.. Ő a kipróbálható

.. a lecserélhető

A szív-ember elköteleződik, ha megérintik két dobbanás között

Ez az érintés a legcsodálatosabb dolog, ami emberfiával történhet
Villámcsapás szerű

Még akkor is kötődik, ha tökéletlenséget tapasztal és hibák garmadát vagy bajokat és fájdalmakat

Sőt, ekkor erősödik, szorosabbá válik a kötelék

Mert magára ismer a törékenységben

Mert együtt akar érezni

Mert a két gyönge együtt mindent elvisel

A szeretet már csak ilyen természetű
Csak ilyen! Nem önmagáért való! A másikért való!

De az "én-világban" és a "most-rögtön-világban" semmi esélye nincs az álmodozónak

Semmi!

Bizonyításra sincs lehetőség

Egy ősz Bölcs azt kívánta az elkövetkező idők megélőinek a türelem mellé:

legyen jóval kevesebb az "én" és sokkal több a "mi"..

Irina:

Ne csak magaddal törődj!
Itt vagyok én is, hééééééé..
Fontold meg az utolsó gondolatod!

Mintha

Szergej:

Nem működik jól a fejem
Előfordul, hogy nem jönnek elő nevek
Ilyenkor hosszasan tudok tépelődni
Két kézzel fogom, mintha az segítene
..és ismételgetem: naaaa, naaaaaa
Miként az épp helytálló szavak dolgában is hadilábon állok olykor
Érthetetlen
Pedig tudom, hogy ott vannak
Én tettem oda őket
Hogy pontosan hová, nem tudom, de oda

Csak egy tökéletes van ott

Ő a legfontosabb
A megléte nem is az én érdemem
Kaptam őt
A végtelenből, annak a legmélyéről is bármikor előjön
Tiszta, gyönyörű, valóságos
Mintha újból és újból átélném őt
De nem élem
Csak a fele rész van meg hozzá

A "mintha" az egyik legkegyetlenebb szó a világon
Hihetetlenül fájdalmas
Viszonzatlanságot ígér
Szétszakít minden alkalommal

Jó Egésznek és Teljesnek lenni
De ez egyedül sosem lehetséges


Irina:

Az egészhez Te is kellettél volna
..és nem Csak Te!

Végtelen

Szergej:

Amikor az ember végre megtapasztalja életének legcsodálatosabb történését, akkor megpördül a világ minden irányban
Szinte beleszédül
Nem biztos, hogy rögtön tudatosul, mit kapott az élettől
Mert nehéz elhinni
Olyan nehéz elhinni a csodát!!!
"velem nem történhet ilyen jó"
Végül azért ennek az igazi boldogságnak minden egyes mozzanata megmarad
Örökre
Nagyon mélyen bevésődik
Mindig lesz valami, ami visszaidézi:
tárgyak, helyek, városok, fotók, mozdulatok, egyedi gesztusok és szavak, illat, mosoly, ajándék..
Milliószor előjön minden
Főleg akaratlanul
Az ezer éven keresztül érintő finom száj íze is
Abban az ízben végtelenné vált minden
Még most is érzem
Olyan sokáig tartottak azok a percek
Talán a világ is lelassult
Világ a világban

Hogyan lehet ezt elengedni?


Irina:

Igen, ott voltam én is..