Menedék

Szergej:

Van, hogy az ember a legártatlanabb pillanataiban, a legönzetlenebb érzéseivel is elviselhetetlen terheket tesz a másik vállára
Nem tudatos ez
Nem is szándékolt..
Maga az érzés őszinte és tiszta
De a váratlan vagy önfeled boldogság el tud vinni egy olyan irányába, ami picit önzőnek tűnhet
..amely elfedi azt, hogy a másik másképp viszonyul
Rossz, ha magamból kiindulva viszonyulok a másikhoz
Mert Ő nem Én. Miként Én sem vagyok a másik

A jól átélt és kimondott érzések ördögi módon nyomasztó teherré tudnak válni
A menedékből, a nyugodt megélésből így lesz ugyan az a gyötrő érzés, ami elől menekül a másik
Végül senki nem jár jól


Irina:

türelem kellett volna
és több figyelem
és kevesebb "te"
és csak hagyni és nem kimondani..
és Menedéknek maradni