na ezt bővebben kifejtem ... majd
egyenlőre csak a cím és a gondolatmegmaradás törvénye miatt nyitottam meg eme bejegyzést
...
..
.
és innentől a folytköv!
Soha nem voltam az az ember, aki elvárásokkal él maga felé, csak önmagamért, az én-engem-nekem szellemében. Nem támasztottam olyan követelményeket, amelyek nemteljesülése esetén saját magammal kellene összetűzésbe keverednem. Elfogadtam azt, ami rendeltetett. Eddig, ami önmagamat illeti.
Ellenben, ha másvalaki is becsúszott a képbe, akkor ösztönösen működött a magamnak-magammal való megfelelés.
a Városkapu
épp mikor tizenkettőt ütött a horizonton a megsárgult égitest
egy ponton
-banánhéj által megszelídült lépés- (!) .. s az utam folytatom
míg ők ott lenn ketten felváltva haladnak
békésen az első békejobbot nyújt a balnak
addig én nézem a rengeteg suhanó paripát
hogyan dúdolnak sok fekete füstkarikát
mellettem a földből a magasba klasszikusok néznek
máshol a szikár szörnyek átkos keletet idéznek
és az arctalan lények monoton hulláma
söpri fel a járdát a mocskon át ugrálva
egy lágy amorf hanggal old fel a hevület
mert megpezsdül bennem az agysejtvegyület
látva a láthatót elmaradhatatlanul
magasból az arcomra életszínvonal hull
keresetlen szavak közt keresem a szót
mert szép kátyúkat elrondítva szennyez az út
melyen illúziót sugárzó, vágykeltő objektum
közeledve felém azt magamba fordítom
bár jól tudom mindez reménytelen falat
mert most mindent elfoglal a két hátsó gondolat
de!
ott az elnyűtt eszme lénye trafikból erőszakot vesz
majd a nép szikkad szavát lobogtatva dönti le a szeszt
és sarkon hagyva nyálát kontrát szelektálva
más hangján üvölti, hogy miről szól a fáma
majd egy magányos, néma napsugár szénné éget
egy - a cipőm orrára tévedt - leborult szivarvéget
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.