2012. november 7., szerda

jó reggelt, Kaliopé

egyszer csak odajött hozzám egy hely
..
bordázottan macskás teste jellegzetesen visszhangzott panírozott bőröm és az erősen kordábantartó, malteros zárójelek okán
lehelete hűvösen cirógató, pillantása irreleváns
gondolatban kihegyezett ceruzacsokrot nyújt felém múzsának mutatván magát
- nyilván merő tévedés azt hinni, hogy ez illúzió -
egy épp'hogy parázsló tűzfal szépen tagolt tekintettel némán végigkíséri az alattam ütemesen vonagló járda cikk-cakkos bordűrjét
néhány, szerelemről álmodó, kipöfékelt gőz-gomolyag óvatosan megemeli szárnyaitbontogató szembogaram, hogy aztán a szertefoszló érzést mélyen, ellentmondást nem tűrő módon belém vésse
a levegőben egyenlőre csak bódító mályvacukor hömpölyög megízesítve a leszűkített kis magánpanorámám
de az álmosságból kinyújtózó gerinceken már át-átbukdácsol néhány gyöngyháztüske
végül az egyre sűrűbbé váló szilánkok egyszer csak kipukkasztják a tudatomra telepedett szaténszerű szappanbuborékom
a hely tompán arcon vág: "Jó reggelt!"



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.