őskáosz

ezt lelém a gépemen

..nem mondom, hogy nem lepődtem meg!

kábé 2006-ból származik, annak is egy őszi pillanatából

...

Egy nő ide áll. Mármint elém!

S kérdi: milyen a nő ideál? Mármint tőlem!

Mármint!

Tőlem!

Mármint!

Nekem!

Hát rendben..nosza!

Elég egyszerűnek tűnik a kérdés!

Valójában talán még annál is bonyolultabb és rejtélyesebb, mint teszem azt a világ keletkezése. Nem is beszélve a válaszról. Én meg egyébként is szeretek bonyolítani!

A kérdés hirtelen jött ősrobbanásként hat! Bummmm!

A válasz viszont akár az idők végezetéig is elhúzódhat/na! Pafffff!

Hirtelen felindulásból azt válaszolnám, hogy: ha valaki képes ezt jelzőkkel kifejezni, konkretizálni – mármint, hogy milyen az Ideál - az vagy csekély értelmű egyén (mint az a bizonyos medvebocs), vagy egy skatulyát bálványoz, vagy nem gondolja alaposan végig a kérdést, bár lelke mélyén érzi a lényegét.

Az előbbi kettőre rengeteg példa van – őket igazándiból csak sajnálni tudom.

De rá kell hamarjában jönnöm, hogy még ennél is sokkal bonyolultabb a dolog! Legalábbis szerintem!

Tájjellegű jellemrevü, avagy valami más!?

A forma és a tartalom különös játéka ez.

Kell valami!

Kell valami, ami kohéziót okoz két ember között! Mint a mágnes!

Vonzalom.

Úgy gondolom, egészséges esetben a vonzalom – ami nem más, mint az idealizált lény felé ható kényszer-erő – leginkább lelki síkon dől el, ez az a rész, ami kevésbé magyarázható jelzőkkel. Nincs szóban kifejezhető eszköze a „miért”-nek ebben az esetben. A szép, mint esztétikai fogalom egyébként is szubjektív! De erről bővebben Gadammertől!

A spirituális összhangot – amely a kölcsönös vonzódás következménye – megélni, érezni kell, nem megérteni! Ez nem matematika! Mert itt 1+1=1!

Kérdés viszont az, hogy lehet-e ez egy adott pillanat műve vagy inkább egy hosszan tartó folyamat következménye!? Magyarán első látásra.. vagy nagyon sok látásra..?

A külsőségek másodlagosak is lehetnek akár, ámbár megerősítő vagy kizáró okok is egyben. Semmi egyéb!

Semmi egyéb?!

A forma vagy a tartalom a dominánsabb!? 

Egy kirakós játék darabjai összepasszolnak, kiegészítik egymást, így alkotnak egy Egészet.

Az ideál keresése: az Egész iránti vágy, az Egész megtapasztalásának szándéka.

Az Egész megvalósulása: rátalálás az Ideálra.

Az Ideál így nem más, mint kiegészítése az egyénnek az Egész megvalósulásának tekintetében!

Mindez persze kölcsönösséget feltételez.

Egyébként, ha meg lehetne válaszolni a fent említett kérdést egyszerűen, konkrét jelzőkkel, akkor talán nem is lenne olyan érdekes, és talán nem is keresné az ember. Bár ezt nem tudni biztosan!

Az Ideál megállapítása tehát szubjektív és irracionális.

A megfejtés létezik – ez az összhang a másikkal. De az ember mégis folyton valamiféle képletet keres az eljutásáig. Tehát csupasz szavakkal meghatároz. Az ember, bonyolultságánál fogva rákényszeríti magát arra, hogy keresse az utat ’a’ pontból ’b’ pontba. Azonban lehet, hogy ha elvakultan teszi ezt, akkor akár a szeme előtt is el tud siklani a megfejtés.

Egy kicsit paradoxnak tűnik a dolog, de…

Megoldásnak marad az egyszerű emberi érzet: a tapasztalás! Jobb esetben a csoda!

Na, ha másra nem is, de arra jó példa az írásom, hogy hogyan kell őskáoszt kreálni egy kérdésre!

J

hááááááááát..