mindig az utolsó pillanatra hagyok mindent..
..ez egyrészt idegesítő, mert eme csudáltos tevékenység az abszolut rám jellemző cselekedeteim egyike..így nem csoda, ha feszültté válok néha (nem vitás, későn érő típus vagyok...lemaradok, kihagyok, elszalasztok pillanatokat, érzéseket, illatokat, formákat, satöbbiket)
..de másrészt viszont kihívás, ami ideális esetben felpörget..a szorult helyzetek intellektuálisan aktívabbá tesz
..nem beszélve arról, hogy ha mégis bevégeztetett, aminek be kellett, akkor jön a megérdemelt megkönnyebbülés és megelégedettség
Újabb bizonyíték az ellentmondásosságomra! De van benne logika!
Nem hiszek a véletlenben, sőt tagadom azt, ellenben a determinizmus a valóm.
Egész életembe bele van kódolva az áhítozás, a vágyakozás, az ambíció, a lelkesedés, az álmodozás..de mindez alaposan meg van hintve a későn eszmélés nem túl tudatos tényével és kitartó sem vagyok mindig.
Így simán kikövetkeztethető az életem további folyása, mindamellett, hogy hiszek a Gondviselésben. Tudom, hogy annyi adatott nekem, amennyi épp van. Néha szomorú, de legtöbbször jó érzés eljátszani a "mi lett volna, ha" gondolattal, mert azt legalább én alakítom számomra kedves módon..ha csak pillanatokra is.
..egyébként a pályázat épp időben elkészült, 15 perc fórom volt még a határidő lezárulta előtt, bár kétségtelenül izgultam a Postára menet..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.