egyenlő

szeretet
= felületes és ideiglenes hiányérzetet kiváltó, újrahasznosítható használati eszköz
= teherként kezelt áldozatvállalás
= matériává silányult izé

Ez ma a tapasztalt való ..szerte-szana, amerre a szem ellát!

honnan a fenemód önérzet
mire fel a baromnagy büszkeség
mivégre az én-engem-nekem konoksága
meddig még az individualizmus
miért csak az önző, saját szemszög

miért van az, hogy EZT a valaki iránt kialakult érzést felülírja, felűlmúlja az egó
mi van ha az apa, az anya, a testvér, a gyermek, a barát, a kedves felé mondott szó, tett, grimasz, gondolat, érzés például nem helyes..rossz..gonosz..unalomból elcsépelt
mi van ha az apa, az anya, a testvér, a gyermek, a barát, a kedves egy fél óra múlva már nincs... egyszerűen már nem létezik...már nem mosolyog vissza..már nem érint meg többé
Akkor vajon mit mondunk? És főleg kinek? Akkor vajh miért akarjuk visszacsinálni és meg nem történtté tenni? Jaj, bárcsak! Miért akkor szólal meg a lelkiismeret? Miért akkor jut "eszünkbe" az érzés?

Miért nem lehet, akkor és ott, amikor és ahol, azt amit, annak akinek?!

mikor kell megélni a törődést?
hogyan?
meddig lehet halogatni?
mire kell várni?
majd egy óra múlva kell szeretni?
mennyi időre kell szeretni?
lehet szakaszolni?
beosztani?
vagy most épp nincs kedvem?
talán majd máskor? amikor már késő?

elszalasztás..elmulasztás..fel nem ismerés

nehéz folyamatosan, azonos lendülettel és elánnal, kitartó elszántsággal gyűrni ezt az érzést .. ez bitang munka
na, de mi tart vissza a háromigszámolásban, a mély levegővételben, az empátiában, a másik helyzetébe való belegondolásban...mi az akadály

Ha Jézus semmi mást nem tanított volna, csak azt, hogy szeress, és hogy az a legfontosabb dolog a föld kerekén, emberként még akkor is Ő lenne a legklasszabb lény