Dűvő

Megdöbbentő milyen határozott érzést tud kiváltani belőlem az igazi, velős, élő, magyar népzene.
(meglehet azért van ez, mert sajnos ritkán jutok ilyen élményhez, de úgy sejtem, ha mindennapi volna, akkor sem érintene csekélyebb mértékben)
Szóval ... a három órával ezelőtti hatás jottányit sem fakul.
Szinte megszerelmesedtem, de mivel nincs ilyen szó inkább azt mondom, hogy az adott pillanatban végtelennek tűnő boldogság öntött el. És ez a folyó szerencsére lassan apad.
Mikor megpillantottam a három mosolygós szemű embert és a bajusz alól felcsillanó huncutságot egyrészt rögtön tudtam, hogy itt valami egetverő-nagy csoda fog történni, másrészt felvetődött bennem a kérdés: mi lesz, ha Ők valóban elmosolyodnak? Na, nem sokáig kellett várni a robbanásra.
Hihetetlen alázattal és magyaros csibészséggel egy csettintésre felpezsdítették a jónépet.
Azon kaptam magam, hogy ütemesen jár kezem-lábam, a szám pedig körbeszalad a fejemen és úgymarad vidám csendélet gyanánt.
Közben persze körül-körül néztem és láttam, hogy nem vagyok egyedül az ámulatommal és derűmmel. Bár az megdöbbentett, hogy fel tudtam fedezni néhány lényt, akik tökéletes merevséggel és blazírt pofával tudták végigélni a csudát, ami mint egy atombomba okozta légnyomás zúdult a hegedűkből és a bőgőből.
A kesergőkből és táncdalokból csak úgy áradt a sallangmentes életszeretet. Milyen jó lenne ha megértenék és átéreznék ezt a minap hitvány sötét-zöldjei és semmirekellő bal-lábújai. Igazából ebbe beleszületni lehet, de ésszel feldolgozni szinte lehetetlen. Sajnálom is nagyon a szerencsétleneket, akiket az úgynevezett "felsőrendőségtőlvezéreltmindenttudás" álszent szeretete, bűvölete hajt igába. Nyomorék egy élet lehet. Habzószájú európai lelkinyomor.
Micsoda kontraszt!!!
Persze én inkább a három értéket választom, az alázatot, a tiszteletet és a boldogságot, most a Dűvő zenekar képében.

www.duvo.hu