kétségtelenül
többet tudnak a könyvek, mint az agyam
mint a hiába fel-fellapozott önmagam
a lelkemben egy életfát nevelek
a taposómalomban taposom a kereket
odafigyelek én mindenre, mindenkire, a különös tekintetre
mert ez egy nyugatitól hangos, keleti jellegű, melankólikus, túlbúrjánzó revü
elfoglalom a honfoglalatlan, felfoghatatlan mély, nagy katlan alkoholtól illatozó száját
de kifizetem én, csak mond meg az árát
hiányzott egy kellemes arcon ütés
mint a bizalmi válságban az ökörsütés
a jó halál csak a paptól tanul
és a személyimben a képem nem fakul
mert valahol a kék duma keringő, mint az ifaszélvédőn az agyvelő, szétkenődik
és balról halkan csak annyit hallani: tanuljunk meg bátran kicsik lenni
hiába áll a bál, ez nem funkfenomenal
csak dumál, csak dumál a díszliberál
hogy: a koktélt vágyom, a demokráciát vágyom, és az egyik énemmel folyton magázódom
viszont az én lehetőségem határtalan
ebben a határvárosban elkiáltom magam, hogy:
lőjetek ide, rajzoljatok körbe, mikor a szárnyaimmal ereszkedem a földre
vegetatív az a negatív idegrendszerben felnevelkedett eset
miszerint a megérdemelt rádióaktív pihenésem után mondok Neked egy kedveset
de én a nap vagyok és most északról kelek
mert ez itt nem a vad nyugat és nem is a vad kelet
végül lemegyek a boltba borvirágot venni
fiatal vagyok még, jár nekem a whisky
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.